Az általam leírt eseményeket kissebb részben a szemtanúk beszámolói alapján, nagyobb részben a Számvéber Norbert által írt könyv alapján írom. Ennek teljes címe: Az Alföldi páncéloscsata, Harcok a Tiszántúlon, 1944 október. Aki átfogóbb képet akar kapni az eseményekről, ajánlom ezt a nagyszerű, részletes leírást, ami a Puedlo kiadó gondozásábn készült el.

Az alföldi páncéloscsatáról dióhéjban:

1944 végére a román kiugrásnak köszönhetően a szovjet 2. ukrán front kijutott a magyar Alföld déli részére, megkerülve a Kárpátok vonulatain kialakított Árpád vonalat, és  bekerítéssel fenyegetve az észak-erdélyben tartózkodó német és magyar erőket. A szovjet csapatok, hogy teljessé tegyék a bekerítést, észak felé nyomultak tovább, hogy a Tisza átkelőit elfoglalva elvágják a német-magyar csapatok visszavonulási útját. A tengelyhatalmi erők pedig minden erejükkel azon voltak, hogy visszatartsák a vörös hadsereget mindaddíg, amíg erőik Erdélyből kivonulva át nem kelnek a Tiszán. Az egyik ilyen fontos átkelőhely Polgár volt, így kaphatott Szentmargitapuszta és Kuntanya olyan fontos szerepet.

---

 

Történelémi áttekintés

A források nem sokat említenek a harcok korai szakaszáról. Mire az első beszámolók eseményei lejátszódtak, már a Vörös hadsereg alakulatai uralták Szentmargitapusztát és Kuntanyát.

Az első források még nem említik a települést, csupán azokat az alakulatokat, amik a későbbiekben szerepet játszanak a környékén vívott harcok során.

1944. október 17. kedd

"A 13. páncéloshadosztály Nádudvar felől tehermentesítő támadást indított Kaba felé, de a németek kísérlete a vasúti átjárótól 1 km-re északnyugatra a szervezett szovjet védelem tüzében elakadt. Délben a német hadosztály Nádudvarnál harcoló erői elszakadtak a szovjetektől, és a kapott parancsnak megfelelően Balmazújvárosnál gyülekeztek.  A település körül délkelet, dél és nyugat felé biztosító állásokat létesítettek, és felderítést vezettek be. A "Feldhermhalle" páncélgránázos-hadosztály harccsoportja továbbra is  Kabát védte, immár a szovjet csapatok által bekerítve. Az egész nap tartó szakadatlan küzdelemben ugyan sikerült visszaverni a szovjetek összpontosított, harckocsikkal támogatott rohamait, de eközben a németek is érzékeny veszteségeket szenvedtek.  Különösen a település keleti és északkeleti peremén zajlott heves tűzharc a szovjet 110. harckocsidandár, illetve a tüzérséggel támogatott német rohamlövegek között. A német harccsoport aznap parancsot kapott, hogy másnap, nem sokkal hajnal előtt adja fel kabát, és Nádudvaron keresztül vonuljon Balmazújváros körzetébe.  Ott a csapatok vételezzenek ellátmányt, és várják a III. páncéloshadtest további utasítását. A kötelék egyes elemei már 17-én reggel elszakadtak a szovjetektől, és Kabától 2 km-re északra felvették az összaköttetést a 13. páncéloshadosztály biztosító erőivel. A szovjetek nem zavarták a német csapatok megkezdett visszavonulását, amelynek egy része már 17-én estére Nádudvaron és Balmazújvároson keresztül elérte Hajdúböszörményt, majd ott déli arcvonallal felkészült a település védelmére. A 18. harckocsihadtest jelentései szerint Kabát végül 18-án hajnali 2 óra körül sikerült birtokba venni.  Szovjet adatok szerint a "Feldhermhalle" páncélgránátos-osztály itt védő harccsoportja és a 13. páncéloshadosztály a településért vívott harcokban együttesen 1320 halottat és sebesültet, 33 páncélost, 51 lövészpáncélost, 28 löveget, 11 aknavetőt és 22 gépjárművet veszített. A "Feldherrnhalle" páncélvadászosztály 1 századát vezető Schwanke hadnagy, aki maga is többször könnyebben megsebesült a Kaba körüli harcokban, így emlékezett százada veszteségeire:

A "Feldherrnhalle" páncélvadászosztály 1. századának, amit vezettem, már csak hét rohamlövege maradt, a többit kilőtték vagy fel kellett robbantani. A saját páncélosomat ugyanúgy fel kellett robbantanom, mivel egy ellenséges ellenlökés alkalmával a bal lánctalpat szétlőtték, az elvontatás nem sikerült, s a rádiókészülék kiszerelése után a kocsit fel kellett adnom."

A Kabáért vívott harcok szovjet páncélos-vesztesége ugyanakkor 21 T-34 harckocsi (ebből 15 kiégett), hét Iszu-122 önjáró löveg (négy kiégett) és négy Szu-85 önjáró löveg (kettő kiégett) volt." ( Az Alföldi páncéloscsata, 127-128. old.)

Később, még a nap folyamán:

"Tömöry vezérkari ezredes magyar csapatai eközben Hajdúböszörmény körzetéből megkezdték menetüket észak felé. A tévedésből Polgár felé irányított alakulatok menetirányát azonban Tömöry parancsára megváltoztatták. A két magyar hadosztály ezredeinek maradványai és a 12. tartalékhadosztály parancsnoksága Hajdúnánásra, az 53. és az 57. határvadász-zászlóalj zöme Hajdúdorogra, a hadosztályok nonatalakulatai pedig Büdszentmihályra indultak.  Polgár felé csak a 2. gépkocsizó lövészzászlóaljat vezényelték, amelynek ott hídfőt kellett létesítenie, és azt biztosítania. A menetelő honvéd alakulatok a kijelölt körzeteket csak késő este, és teljesen kimerülve érték el." (Az Alföldi páncéloscsata, 129. old.)

"A 2. honvéd páncéloshadosztály jelentős része már Szerencs körzetében gyülekezett, amikor aznap a német 6. hadsereg alárendeltségébe került és visszvezényelték az Alföldre. A kapott parancs szerint a hadosztály bevethető részeivel Debrecen területéről Hajdúszoboszló irányában kellett támadnia. A harcra nem alkalmazható alakulatokat Nagykálló, Nyíradony és Nyírbogát területén kellett gyülekeztetnie." (Az Alföldi páncéloscsata, 133. old.)

---

1944. október 18. szerda

Az események kezdenek egyre közelebb húzódni településünkhöz. Számos jól ismert település neve most fog feltűnni elősször a leírásban, és néhány, a későbbiekben fontosnak számító esemény is ezen a napon zajlott.

"Az 503. nehézpáncélos-osztály aznap teljes létszámmal kirakodott Abonyban. Estefelé két szállítmány érkezett Ceglédre a 3. század harcjárművei közül, ahol a harckocsik meg is kapták a következő napra szóló támadási parancsukat. A 2. század és a 3. század egy szakasza (Wagner hadnagy parancsnoksága alatt) csak két nap múlva érte el a hadműveleti területet. A késve érkező páncélosokat a 4. "Polizei" SS-páncélgránátos-hadosztálynak rendelte alá. Az osztály parancsnoka, Fromme százados 22 beérkezett Tiger B nehézharckocsival (köztük az osztályparancsnoki harckocsival) a 24. páncéloshadosztály csoportosításába került. Ám 19-én hajnalban ebből a mennyiségből (a lánctalpak ismételt cserélye miatt) csupán a két század összesen 11 nehézharckocsija állt harcra készen a megindulási állásokban." (Az Alföldi páncéloscsata, 133. old. / Nehézpáncélosok, 36. old.)

"A III. páncéloshadtest fedezetlen jobbszárnya és a Tisza között a szovjet 53. összfegyvernemi hadsereg lövészcsapatai tovább nyomultak előre északi irányban. Birtokba vették Egyeket, és kissebb vállalkozásokat indítottak a tiszafüredi hídfő ellen is. Managarov altábornagy, a hadsereg parancsnoka este úgy határozott, hogy csapatait északnyogat felé fordítja, és Polgár-Szolnok között, széles szakaszon kijut a Tiszához. Tervei szerint másnap reggel a 409. lövészhadosztály és a román 7. hadtest erőivel újabb támadást indítana, és elfoglalná Fegyvernek, Szapárfalu és Törökszentmiklós körzetét. Ebből arra következtethetünk, hogy a német IV. páncéloshadtest előkészületeit a szovjet-román felderítés mégsem jelezte olyan egyértelműen. Ha mégis, akkor Managarov súlyos hibát vétett, amikor balszárnyát nem fedezte kellőképpen, s ehelyett további támadást tervezett. A Kabáért vívott harcokban tovább gyengült 18. harckocsihadtest - pontosabban a tüzéralakulatokkal megerősített 110. harckocsidandár - aznap az 53. hadsereg parancsára Karcagon keresztül Nagyivánhoz csoportosult át, ahová 19. óráig be is érkezett. A hadtest ekkor a 110. harckocsidandár 18 T-34 harckocsijával, az 1438. önjáró tüzérezred öt Szu-85 önjáró lövegével, a 625 fős harcos-létszámú 32. gépkocsizó lövészdandárral, az 1000. és 452. önálló páncéltörő tüzérezredek összesen 24 darab 76 mm-es lövegével, valamint a 292. aknavetőezred 24 darab 120 mm-es tűzeszközével rendelkezett." (Az Alföldi páncéloscsata, 134. old. )

"A német 13. páncéloshadosztály egy harccoportja támadást indított a zovjetek egyik kisebb hídfője ellen, amelyet a Hortobágy keleti partján létesítettek a Nagyhortobágyi csárdánál, Balmazújbárostól 14 km-re délnyogatra. A németek támadása sikerrel járt, és a hídfőt felszámolták. A "Feldherrnhalle" harccsoport Balmazújvárosnál állomásozó részei több szovjet támadási kísérletet is viszzavertek." (Az Alföldi páncéloscsata, 134. old.)

"A Hajdúdorog és Hajdúnánás körzetében állomásozó magyar 12. tartalékhadoztály és a 4. tábori póthadosztály néhány alakulata megpróbált átkelni a Tisza északnyugati partjára, de Tömöry vezérkari ezredes visszaküldte őket. A 2. gépkocsizó lövészzászlóalj ismét megtagadta a kapott parancs végrehajtását, és a polgári hídfő biztosítása helyett  már 9 km-re nyugatra járt a folyótól, amikor Tömöry rátalált. A zászlóalj parancsnokát, Vághó alezredest a 12. tartalékhadosztály parancsnoka letartóztatta, a zászlóaljat pedig visszavezényelte Polgára."  (Az Alföldi páncéloscsata, 134. old.)

Oldal: Történelmi áttekintés
Újszentmargita és környéke a II. világháborúban - © 2008 - 2024 - kuntanya.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat