A tüzérség és a kézifegyverek jóval nagyobb szerepet vállaltak a Szentmargitapusztai harcokban, mint a járművek. Itt nem sorolom fel mindet, csak ismertebb típusokat, vagy olyanokat, melyek bizonyítottan megtalálhatóak voltak az itt harcoló német/magyar alakulatoknál.

---

 Maschinengewehr Mg-42

géppuska

 A német hadsereg a második világháború első éveiben a bonyolult és elég kültséges Mg-34-es géppuskával látta el alakulatait. A továbbfejlesztett verzió, az Mg-42-es ugyanazt a 7,62 mm-es Mauser puskalőszert tüzete, de amellett, hogy olcsóbb volt, karbantartása is egyszerűbbé vált. Nehéz volt célon tartani, de a katonák szerint ezt messze ellensúlyozta a nagy tűzerő. A túlmelegedett csövet egy gyakorlott kezelő 5-6 másodperc alatt ki tudta cserélni. A fegyvert két fő kezelte, a lövész, valamint a tültőkezelő, aki a lőszert adagolta hevederrel. A fegyvert használták kétlábú könnyű álvánnyal fekve, valamint egy nehezebb, háromlábú álvánnyal álva vagy ülve. Meneteléskor  egy hordszíjjal a hátra lehetett venni, ami nagyban megkönnyítette az egyébként igen súllyos fegyver cipelését.

A fegyverhez több tartalék cső is tartozott. A behevederezett lőszert az Mg-34-nél is jellemző téglatest alakú rakaszban tárolták. Első felbukkanása a keleti fronton történt, ahol a szovjet gyalogságtól gyorsan kiérdemelte a „Hitler fűrész” nevet, utalva ezzel a fegyver hihetetlen tűzgyorsaságára (1550 lövés/perc), aminek köszönhetően egy rövidsorozat is elegendő volt ahhoz, hogy egy embert kettévágjon. Az új géppuska - szakítva az addigi manufakturális fegyvergyártási doktrínákkal -, préseléses eljárással, hegesztéssel, és tömegesen előállítható főalkatrészekkel készült, ellentétben az elődtípussal.

A fegyver a háború után is rendszerben maradt, és Nato lőszerre átalakított, külsőre szinte teljesen megeggyező változata, az Mg-3 mind a mai napig számos országban rendszerben áll.  A német csapatok az alföldi páncéloscsatában igen nagy számban alkalmazták, így a Szentmargitapuszta és a Kuntanya környéki harcokban is gyakran felbukkanhatott.

---

Pak-40

páncéltörő löveg

A német csapatok 1941-ben, a Barbarossa hadművelet során szembetalálták magukat a kor legkiválóbb harckocsijaival, az orosz T-34-es közepes és Kv-1-es nehéz harckocsikkal. Ezek erőteljes páncélzata ellen a németek által használt 50 mm-es Pak-38-as lövegek gyakran közelről is hatásatalannak bizonyúltak. Ennek ellensujjozására fejlesztette ki a Rheinmetall és a Krupp a Pak-40-est, amely a Pak-38-as továbbfejlesztett, 75 mm-es változata volt. A fegyver tömege jelentősen megnőtt, így kézi erővel alig lehetett mozgatni, külsőre csak a méretében különbözött elődjétől.

A fegyver olyan kiválló páncélátütő képességekkel bírt, ami a háború végéig a legtöbb harcjármű elpusztítására képessé tette kezelőit, hamarosan a német hadsereg standard páncéltörő fegyvere lett, de számos más ország is alkalmazta. Magyarország a háború végén vásárolta meg a licenszet, de a sorozatgyártás nem indulhatott be, mert a szovjet csapatok már birtokba vették a budapesti gyárakat, és a cső előállításához nem volt elég jó minőségű nyersanyag. Hozzávetőleg 23500 darabot gyártottak és nagyjából további 6000 darabot használtak páncélvadászok felfegyverzésére.

A 13. német páncéloshadosztály bizonyosan rendelkezett ilyen fegyverekkel, bevetésükről nincsenek adatok, de igen valószínű. Polgár védelmében szinte bizonyosan felhasználták őket Október végén.

 

---

 

29M Bofors 

 légvédelmi gépágyú

Oldal: A Tengelyhatalmak tüzérsége és kézifegyverei
Újszentmargita és környéke a II. világháborúban - © 2008 - 2024 - kuntanya.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat